Összeesküvés elméletet olvasni a legtöbb esetben valamilyen formában, de felemelő érzés. Imádunk borzongani, csodálkozni, hitetlenkedni, izgulni stb. közben. Persze sokan csak legyintenek, esetleg kifejezetten tagadják, hogy egyáltalán rápillantanak ilyen tartalmakra a neten vagy bárhol máshol, de lássuk be, hogy ezek ugyanazok az emberek, akik a valóság showkat se nézik, mégis kiválóan ismerik azok összes szereplőjét (természetesen vannak, akiket tényleg hidegen hagy az ilyesmi, de őket könnyű felismerni arról, hogy maximum hírből hallottak csak az adott témáról).

Mind a "hívők", mind a "hitetlenek" számára tanulságos lehet jelen írásom, mert itt és most az emberi pszichére gyakorolt hatását fejtem ki az egész összeesküvés elméletesdinek, és a végére talán a kedves Olvasó is látni fogja, miért van jelen mindez a mindennapjainkban.

Amikor összeesküvés elmélettel találkozunk, többféle érzés is felébred(het) bennünk. Az egyik egy eléggé alapvető emberi jellemző, a felelősséghárítás. Rengeteg olyan elmélet létezik, amelynek az alapja, hogy létezik egy titkos háttérhatalom, ami irányít mindent és mindenkit. Mi következik ebből? Az, hogy az egyén nem is felelős a hibáiért és az életében megjelenő negatív dolgok mind egy rajta kívül álló, általa nem befolyásolható szuperhatalom miatt következtek be. Egyszerűbb egy láthatatlan akármit hibáztatni, mint szembenézni önön magunkkal.

Szintén megjelenhet az igazságéhség, mint érzés/igény. Az ember szeretné is tudni az igazságot, meg nem is. Erre pont megfelelő táptalaj egy összeesküvés elmélet. Állít valamit, valami hatalmasat, egy minden eddigi ismereteinket átformáló új igazságot minimális vagy sokféleképpen értelmezhető bizonyítékokkal, amit olyan egyszerű igazságként elfogadni, miközben tudat alatt pontosan tudjuk, hogy minimum a fele színtiszta értelmetlenség.

Közrejátszhat a hatalmi vágy is. A "tudok valamit, amit Te nem" érzés. Ha megismersz egy "tuti infót", amit más nem tud, akkor okosabbnak érzed magad, úgy gondolod, most hatalom került a kezedbe és ezt az érzést sokan áhítják. Ilyenkor az sem számít, ha nem igaz az a bizonyos infó, elég, ha ködösen lehet előadni kétes bizonyítékokkal. Mi más lehetne jobb erre, mint egy összeesküvés elmélet?

Na és persze ne feledjük azt sem, hogy a titokzatosság vonzó. Mindig is szerettük mi emberek az ismeretlent. Ez hajtott minket a rengeteg felfedezéshez vezető úton, de sajnos olykor a vesztünkbe is ez hajszol.

No meg a pénz. Ilyen elméletek gyártásával és az erre nyitottak megvezetésével rengeteg pénzt is lehet keresni, teszik is sokan.

A fent vázolt érzések és belső folyamatok kísértetiesen hasonlítanak arra, amikor pletykálunk. Nagyon hasonló folyamatok zajlanak le olyankor az agyban.

Na, de hogyan is gyártsunk akkor összeesküvés elméletet: pofon egyszerűen, pontosan ugyanúgy, ahogy pletykát. Vegyünk egy félinformációt, amit olvastunk vagy hallottunk valahol, mondjuk el valakinek hatásvadász stílusban, tegyük hozzá a saját véleményünket persze úgy, mintha az is kész tény lenne. Akinek elmondtuk, ha elég izgalmasnak találta, tovább fogja adni némi torzítással, majd ha elég széles körhöz jutott el, akkor önálló életre kel és megállíthatatlanul terjedni kezd. Tény, hogy a mai információktól hemzsegő világban csak az igazán jó elméletek élhetnek meg hosszú karriert, de olykor éppen elég, ha egy pletyka/összeesküvés elmélet rövid ideig "hülyíti a népet", úgy is tud elég örömöt/izgalmat/pénzt hozni annak, aki kitalálta és/vagy terjeszteni kezdte, s gyakran legalább ugyanekkora kárt is képes okozni azoknak, akik elhiszik vagy akik vétlen szereplőivé váltak annak.

Higgyétek el, hogy hasznos mindent fenntartással kezelni, megvizsgálni minden nézőpontból, és érdemes csak a valósággal foglalkozni, annál igazabb dolog nincs és nem is kell.